Forrás: házfórum.hu

Aki társasházban él, annak számolnia kell azzal, hogy a szomszédok közel vannak és bizony zajt csaphatnak. Egyedi esetekben segíthet, ha csendháborítás miatt rendőrt hívunk, az életet megkeserítő állandó zajok miatt pedig kérhetünk birtokvédelmet. Ezeknek az ügyeknek a kimenetele azonban kétséges: ha hatóság úgy látja, hogy a szomszédból érkező zajok a normális társasházi élet velejárói, akkor tűrnünk kell.

Nem mintha a családi házban élők csak a madárcsicsergést hallgatnák egész évben: a szomszéd ott is fúr-farag, hangosan hallgatja a rádiót, vidáman kiabálnak a gyermekei, ugat a kutyája, télen fát vág, nyáron pedig pont szombat délután nyír füvet, hogy az esti hangos kerti mulatságra jól nézzen ki a kert. A zavaró társasházi zajok skálája azonban sokkal szélesebb annál, minthogy a szomszédunk házibulit tart, hangosan szereti hallgatni a drága hifijét vagy folyamatosan veszekszik a feleségével.

Az épület szerkezetétől és az egyéni érzékenységtől is függ, kit mennyire zavar a szomszédban brummogó mosógép, a fapapucsban csoszogás, a hangos nevetés, vagy éppen a csecsemősírás. Ezek a zajok néha csak kellemetlenek, sok esetben azonban súlyos vitákat szülnek, amelyek mindkét fél életét megkeserítik. Az eredmény: fenyegetőzés, kölcsönös feljelentgetés vagy akár tettlegesség. Egy bizonyos pontig mindkét félnek igaza van. Miért is ne hallgathatna az egyik zenét otthon, vagy miért is ne beszélgethetne a vendégségbe hívott barátokkal? De miért is köteles eltűrni a másik az éjszakai vircsaftot, hogy utána másnap kialvatlanul menjen munkába?

Mihez van jogunk?
A polgári jog azért húz egy határt ebben a kérdésben is, igaz, konkrétan nem határozza meg, mit tekint kellemetlennek, zavarónak vagy a másik fél jogait korlátozónak. A Polgári törvénykönyv szerint a tulajdonosnak a tulajdona használata során tartózkodnia kell minden olyan magatartástól, amellyel másokat szükségtelenül zavar, vagy amellyel mások jogainak gyakorlását veszélyezteti.
E túlságosan általános megfogalmazást, a Társasházi törvény 26. paragrafusa azzal egészíti ki, hogy a szervezeti-működési szabályzatban „meg kell határozni a külön tulajdonon belüli építési-szerelési munka, és a zajjal járó más tevékenység végzésének a lakhatás nyugalmát szolgáló szabályait”, másképpen a házirendet. A házirendekben a lakóközösségek így kiköthetik, mikortól nem lehet zajos háztartási gépeket működtetni, zenét hallgatni vagy akár azt is, hogy a társasház szerkezeti adottságai miatt kerülni kell az otthoni fapapucshasználatot. Nem árt, ha van ilyen szabálygyűjteménye a lakóközösségnek, erre ugyanis vitás esetekben hivatkozni lehet.
Gyakran idézett jogszabály még a 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, azon belül is a csendháborításról szóló 195. paragrafus: „Aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken… indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát… zavarja, szabálysértést követ el.”

Kihez forduljunk, ha túl zajos a szomszéd?
De a jogszabályi hivatkozásokon túl lássuk, kihez is fordulhatunk, ha zavar bennünket a szomszéd: a legfontosabb tanács, hogy elsőként magához a szomszédhoz. Ha rögtön fenyegetőzünk vagy rendőrt hívunk, csak elmérgesítjük az amúgy is feszült helyzetet. Az első lépés tehát a higgadt kérés vagy figyelmeztetés, amellyel elsősorban azt akarjuk elérni, hogy ő is próbálja megérteni a mi helyzetünket. Ha ez nem vezet eredményre, írhatunk neki egy keményebb hangú levelet, amelyben már „felvázolhatjuk” az esetleges következményeket.
Ha csak egy elviselhetetlenül hangos éjszakai dáridóról van szó, akkor csendháborításra hivatkozva rendőrt is hívhatunk. Ilyen esetben érdemes jegyzőkönyvet felvetetni, hogy arra egy későbbi eljárásban akár hivatkozni is tudjunk. Az illetékes rendőrkapitányságról kiérkező járőrök először csak figyelmeztetni fogják a hangoskodókat. Ha ez nem vezet eredményre, és újra ki kell hívni őket, akkor már 50 ezer forintos helyszíni bírságot is kiszabhatnak. Sőt a felszólításnak nem engedelmeskedőket elő is állíthatják, illetve feljelentést tehetnek ellenük csendháborítás szabálysértése miatt, amiért akár 150 ezer forintos pénzbírság is kiszabható.

Birtokvédelem is kérhető
Ha nemcsak egy egyedi esetről van szó, hanem folyamatos, az életünket megkeserítő zajról, akkor birtokvédelemért fordulhatunk az illetékes önkormányzat jegyzőjéhez. A jog szerint ugyanis lakásunk birtoklásában zajjal is meg lehet bennünket zavarni vagy akár akadályozni, és ebben az esetben kérhetjük az eredeti állapot helyreállítását. Fontos tudni, hogy csak a legfeljebb egy éven belül elkövetett „cselekmények” miatt fordulhatunk a hatósághoz. Ilyenkor nem jön rosszul, ha már van a kezünkben egy rendőrségi jegyzőkönyv vagy tudunk tanúkat is idézni, a beadványban ugyanis a bizonyítékokat is fel kell sorakoztatnunk.
Az ügyet a helyi jegyző bírálja el, ugyanakkor a fellebbezésekről a járási, illetve kerületi kormányhivatalokban döntenek. A birtokvédelmi eljárásnak két kimenetele lehetséges: a jegyző eltiltja a szomszédot a zajkeltéstől, vagy kimondja, hogy nem történt birtoksértés, így a továbbiakban már „hivatalosan” is tűrnünk kell a kellemetlen zajokat. Ha számunkra nem megfelelő döntés született, ezután még bírósághoz is fordulhatunk. De az már tényleg az utolsó jogi lehetőség.

A zajok eltűrésére vonatkozó ügymenet épp ezeknek az eseteknek az érzékenységére világít rá. A hatóság ugyanis a szomszéd jogait is mérlegeli, és határozatával elutasíthatja a zajokra túlérzékeny feljelentgetők panaszait. A lakás rendeltetésszerű használatával, a társasházak mindennapi életével együtt járó zajok ugyanis nem minősülnek birtokháborításnak. Azaz nem kérhetünk birtokvédelmet pusztán a szomszéd éjszakai járkálása, vagy a gyermekei rohangálása miatt. Társasházban lakni már csak ezzel jár…

A hivatkozott jogszabályok teljes szövege az alábbi linkekre kattintva érhető el:

 

 

Hírfolyam

FacebookMySpaceTwitterGoogle BookmarksRedditLinkedin
Pin It